Petőfi Sándor: Az utósó virágok
(Koltó, 1847. október)
Őszi idő a javából,
A természet homlokáról
minden szépet leragad.
Nincsen a mezőkön semmi,
Még a kertben is keresni
Kell már a virágokat.
Kis Juliskám összeszedte
És bokrétává kötötte
A maradék szálaka.
Jól tevéd, kis feleségem,
Kedvet szerzesz evvel nékem
S tán velök sem tész roszat.
Már ha úgyis halniok kell,
Haljanak hát legalább el
Itt, hol látják szemeink;
Könnyebb lesz talán halálok,
Hoyha azok néznek rájok,
Akik őket szeretik.